2012. november 4., vasárnap

Egy ujjsérülés története és tanulságai

Mint láthatjátok elég régen írtam. Sok kifogásom van, de ezeket hagyjuk. A nyáron volt egy komoly ujjsérülésem, amiből sikeresen felépültem. Ennek a történetét és tanulságait osztom most meg veletek.

2012. június 26. kedd kora este volt. Az Ujjerőben voltam edzeni. A piros boulderekkel szórakoztam, éppen ezek voltak a projekt fokozatok, bár akadt néhány amit On Sight másztam. A felkészülési szezonom végén jártam, maxerős, erőálló ciklus, némi pihenés, aztán jöhetett volna a Fenevad (X.) Geriben. Április óta rugalmasabb munkám van, heti 3-4 alkalommal tudtam normálisan készülni a szezonra. Szóval minden adott lett volna a Fenevad megmászásához. De ekkor jött a Die Hard nevű boulder. Illetve nem a boulder volt a gond, hanem az én hülyeségem.

Túl sokat próbáltam, kicsit megerőltettem a csuklóm és nem tudtam megfelelő szögben tartani a kezem. Erre még rájött a kánikulai meleg, szakadt rólam a víz. A lényeg, hogy kb. a 14. próbánál megcsúszott az ujjam, ettől elmozdult a csuklóm és hirtelen olyan szögből érte a terhelés a bal kezem gyűrűs ujjának az A2-es gyűrűjét, hogy nem bírta tovább a terhelést és egy pattanó hang kíséretében részlegesen elszakadt. Ezzel a hanggal minden a szezonra vonatkozó tervem szertefoszlott. Persze még nem tudtam, hogy a szakadás „csak” részleges, de finoman szólva letörtem mint a bili füle. Tudtam, hogy ennek a szezonnak lőttek.


Abban a pillanatban nem éreztem jelentős fájdalmat az adrenalin miatt. Az a pattanó hang volt az, amiből tudtam a lényeget. A mászást persze azonnal abbahagytam, összeszedtem a cuccom, irány haza, egy fogkefének a szárából és némi tape segítségével sínbe raktam az ujjam, hogy ne tudjon mozogni. One Move Too Many című idevágó mászósérülésekkel foglalkozó könyv elő, és megnéztem az általános gyógyulási időt. Ha részleges a szakadás (bíztam a szerencsémben), akkor is minimum 3 hónap míg kacérkodhatok a kis peremekkel, nem hogy érdemi próbát tehessek a Fenevadra. És ekkor még nem tudtam, hogy csak részleges a szakadás.

Másnap időpontot kértem Dr. Farkas Gábor kézsebész specialistához a Budai Egészségközpontba. Fizetős történet, de nekem az elérhető legjobbra volt szükségem. Csütörtökön kb. fél óra mozgásteszt segítségével diagnosztizálta az A2-es gyűrű részleges szakadását. Biztos voltam a szakadásban, csak abban nem, hogy részleges-e vagy teljes. A részleges azért a kisebbik rossz, mert ilyenkor a megmaradt szalagrész mellé tud épülni a szakadt szakasz, vagyis hegesedés nélkül képes gyógyulni a sérülés. Gipszet javasolt méghozzá azért, mert így a hajlító szalagok nem tudják „csiszolni” a sérült gyűrűt és ezáltal a leggyorsabb a regenerálódás. Így viszont a vérkeringés alacsony lesz benne ami rontja a gyógyulást, de a csiszoló érv meggyőzött. Kaptam egy remek gipszet, július 28-ig.
A 2. gyűrű az A2-es gyűrű

Hajlított helyzetben gipszelt gyűrűs ujj
Persze nem bírtam ki, hogy 4 hétig ne másszak, így 2 hét után elmentem a Gi-be és a függőleges falon traverzáltam. Fejlődött a lépőtechnikám meg a súlypont áthelyezésem és nyilván Patkányék társaságának is örültem. Ezzel a traverzálgatással telt el 2 hét. Aztán vissza a dokihoz, levette a gipszet és ajánlott gyógytornászt. Travistől is kaptam gyógytornászra javaslatot, de nyár lévén egyik sem ért rá. Mire meg ráértek volna, addigra magamtól is vissza nyertem az ujjam ízületi mozgásterjedelmét, úgyhogy a gyógytornát magam csináltam.

Szépen fokozatosan haladtam előre a nehézségekkel. Először csak nagy fogásokon traverzáltam és bouldereztem (2 hét), aztán jöttek nyitott nagyobbacska peremek (2 hét, augusztus vége, Zillertal túra: ismert 6c-k maximum), majd a kisebb peremek nyitottan és nagy peremek finoman zártan. Ekkor még folyamatosan éreztem a peremeken az ujjam, de erre számítottam is. Szeptember végére már egészen rendbe jött a kezem és Pakin beakadt egy boulderes IX-os sportút. Csak ezek után mentem ki Gerecsébe és kezdtem neki a peremes utaknak. Végül is olyan jól sikerült a regenerálódás, hogy október 21-én. PP megmásztam a Lélekharangot és képes voltam beleállni a Sarlatán alsó peremeibe fájdalom nélkül. Ettől a ponttól számítom gyógyultnak az ujjam. Persze egészen mostanáig szalaggal másztam és óvatosságból még fogok is egy darabig, viszont arra figyelek, hogy egyre kevesebbet legyen szalag az ujjamon és akkor is csak lazán. Legyen módja megerősödni az ujjamnak.

A tanulságok:
Elsődlegesen mentálisan volt kemény lecke. Én magam voltam a hülye, hogy túl sokszor próbáltam (kb. a 14. próbánál sérültem meg). 5-6 próba után ott kell hagyni. Ez nem olyan mint egy foci meccs. A problémák megvárnak. Szerencsém volt, hogy csak részlegesen szakadt el. Mindig azt kell nézni, hogy félig tele a pohár (a másik fele meg életet adó levegővel van tele :). Újabb tanulság a pozitív életszemlélet felé vezető úton. Figyelni kell a fáradás jeleit. Meg kell keresni és bízni a jó szakemberekben. Ezúton is hálával tartozom Dr. Farkas Gábornak, hogy átérezte számomra mekkora probléma ez a sérülés, és kellő figyelmet fordított nem csak a diagnosztizálásra, hanem a rehabilitációs javaslata elmagyarázására is.
A Sarlatán (X) beszálló bouldere. Köszönet a képért Gáti Andrásnak és a Recording Pictures csapatának

4 megjegyzés:

  1. Jó volt ilyet is olvasni kezdőként! ;)

    VálaszTörlés
  2. Hibát mindenki követ el, én is. Az a fontos, hogy minél ritkábban és minél kisebb súlyú legyen ez a hiba. 16 év alatt ez volt az első, ami kihagyást indokolt :) Addig jó amíg csak itt olvasva találkozol ilyesmivel, tanulsz az én hibámból és te már nem követed el. Akkor már megérte megírni ;)

    VálaszTörlés
  3. Az, hogy nem követhetem el, nem teljesen igaz. :) Sajna a maximalizmus és a nagyon akarás rossz szokás ebből a szempontból... :S Ám mint fájdalom, egyelőre az is elég amit az első cipő okoz, nem is tudom, hogy bírtátok ki az elején..., pláne a csajok. :) Milyen napokon jársz az ujjerőbe, ha szabad tudni? :)

    VálaszTörlés